Szintén nem egyszerű a döntés, jól átgondolandó. Mérlegeljük hát az előnyöket s a hátrányokat:
Szuka:
Simulékonyabb, úgymond „cicásabb”, könnyebben lehet tanítani mivel irányíthatóbb, kézben tarthatóbb. Viszont számolnunk kell félévente a 3 hetes tüzelési idővel, amikor dolgozni csak fokozott figyelemmel lehet velük, hiszen bármily kan kutya közeledtével elszaladhat, hogy fajfenntartási ösztöneinek eleget tegyen és „megálljon” a hímnek. Vannak ugyan szagot semlegesítő szerek, de azok a kan kutya távoltartását tűzik ki célul, tehát a szuka ösztöneit nem csökkenti, és csodát tenni egyik szer sem tud.
Kertben tartáskor még bezárva is igen rizikós lehet a tartása, főleg hogy a szagot érző kan mindent megpróbál majd a behatolásra és a szukánk bizony segíteni fog neki. Lakásban tartáskor számolnunk kell a csöpögtetésre, bármennyire is tisztítja magát a kutyánk. Lehet kapni tüzelő bugyit, melyben tudunk betétet cserélgetni, s így elkerülhető a folt hagyás.
Végérvényes megoldás az lehet, hogy ivartalaníttatjuk kedvencünket, ez persze csak abban az esetben lehet megoldás, ha nem akarjuk a továbbiakban tenyészteni őt.
Kan:
Karakánabb, kicsit uralkodóbb a szukánál, megküzdi gazdájával is a falkavezér szerepet , de aztán ugyanolyan ragaszkodó, hízelgő és kedveskedő lesz, mint egy vizslalány. Kiképzéséhez, tanításához „keményebb” kéz ajánlatos, de ugyanúgy tanulékony és munkaszerető, mint a szukák.
A kanok egész évben „szerelmesek” nem csak félévente, hiszen sajnos a szukák nem egyszerre, hanem különböző időpontokban tüzelnek. Vigyázni kell rájuk, hisz ösztöneitől hajtva megszökhet és harcba szállhat a rivális kantársaival. Számolnunk kell az ösztön vezérelte folytonos szokásokkal.
Összevetve ezeket az előnyöket és hátrányokat, gondolkozzunk el, melyik nem az, amelyikkel jobban tudjuk elképzelni az elkövetkező 10-15 évünket.